kommandó A: 1631 commendo (Horváth M.: NEl.); 1644 commando (Horváth M.: NEl.); 1651 commendája (Horváth M.: NEl.); 1702 comandoja (Horváth M.: NEl.); 1787 Kommándot (NSz.); 1790 Komondót (NSz.); 1891 komėndót (NSz.) J: 1 1631 ’(fő)parancsnokság; parancsnoklás, vezénylet | (Ober)kommando; Befehlsgewalt’ (↑); 2 1641 ? ’parancs, vezényszó | Befehl, Kommandowort’ (Horváth M.: NEl.), 1742/ ’ua.’ (NSz.); 3 1707 ’(fő)parancsnok | (Ober)befehlshaber’ (Thaly: Adal. 2: 23); 4 1759 ’katonai szolgálat; ideiglenes szolgálati alkalmazás a saját csapatrészen kívül, vezénylés | Militärdienst; vorübergehende dienstliche Verwendung außerhalb des Truppenteils’ (TESz.); 5 1817 ’kisebb katonai különítmény meghatározott feladattal | kleinere militärische Abteilung mit bestimmtem Auftrag’ (NSz.)
kommendáns ∆ A: 1641 commendans (Horváth M.: NEl.); 1644 commendant (Horváth M.: NEl.); 1664 commendánssal (Horváth M.: NEl.); 1670 commendat (Horváth M.: NEl.); 1685 comendantal (Horváth M.: NEl.); 1742/ Cammendás (NSz.); 1796 Commandánst-is (NSz.); 1799 commandant (D. Éltes: FrSz. 45) J: ’(fő)parancsnok | (Ober)befehlshaber’
kommandíroz ∆ A: 1645 commendérozott (Horváth M.: NEl.); 1680 Commendirozott [sz.] (Horváth M.: NEl.); 1686 comanderozot (Horváth M.: NEl.); 1700 Commendírozó [sz.] (MNy. 51: 220); 1747 Commándérozó [sz.] (NSz.); 1807 Kommandirazó-Generálisnak [sz.] (NSz.); nyj. komëndérozás, komondirozgasson [sz.] (ÚMTsz.) J: ’vezényel, parancsnokol, parancsolgat | kommandieren’
Német jövevényszók. | ≡ Ném. Kommando ’parancsszó; átmeneti szolgálat; egy meghatározott célból összeállított fegyveres osztag; (fő)parancsnokság’ [< ol. comando ’parancs, utasítás’] | ném. Kommandant ’parancsnok’ [< fr. commandant ’ua.’] | ném. kommandieren ’vezérel, rendelkezik, parancsol; parancsoló modorban beszél’ [< fr. commander ’parancsol, utasít’]. Ezek az újlatin szavak a lat. commendare, (vulg.) commandare: ’rábíz, átruház, parancsol, utasít stb.’ szóra mennek vissza. ≋ Megfelelői: cseh komandovat ’rendelkezik, parancsol’, komandant ’parancsnok’, komando ’parancs, utasítás, parancsszó; parancsnokság, parancsnoki hatalom’; or. командировать ’szolgálati feladattal vhova küld’, командовать ’rendelkezik, parancsol’, комендант ’parancsnok, katonai vezető’, команда ’parancsszó; parancsnokság, parancsnoki hatalom; osztag különleges megbízással’; stb. ⇒⌂ A szavak az osztrák katonai nyelvből kerültek a magyarba.
A kommendáns latinosított alak. | ⌂ A komendás változat melléknévből jött létre analógia hatására -s melléknévképzővel. ⊚ A katonai szaknyelvben használatos komendáns ’parancsnok, katonai vezető’ (1952: ↑) az oroszból származik.
☞ TESz. kommandíroz a.; EWUng.→ komendál