kolosszus A: 1757 Colossus (MNy. 74: 510); 1796 Kolosszus (I.OK. 30: 256); 1807 koloszszos (NSz.) J: 1 1757 ’óriási szobor | Riesenstandbild’ (↑); 2 1809/ ’hatalmas birodalom | mächtiges Reich’ (NSz.); 3 1875 ’óriás | Riese’ (NSz.)

kolosszális A: 1805/ Colosszalis (NSz.); 1807/ colosszális (NSz.); 1818 koloszszáli [sz.] (NSz.); 1858/ kolosszális (NSz.) J: ’igen nagy, hatalmas | kolossal’

A szócsalád időrendben korábbi tagja, a kolosszus latin jövevényszó. |  ≡  Lat. colossus, colossos ’óriási termet, emberfeletti nagyságú szobor’, (h.) colossus ’ua.; oszlop, bálvány’ [< gör. κολοσσός ’‹egy eredetileg Rodoszon lévő› óriási szobor’].  ≋  Megfelelői: ném. Koloß; ang. colossus; fr. colosse; stb.: ’kolosszus’.

A kolosszális nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. kolossal; ang. colossal; fr. colossal; stb.: ’kolosszális’.  ⇒⌂  A magyarba leginkább a németből került, latinosított végződéssel.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: (R.) kolossz ’kolosszus’  (1823: NSz.), ez a németből származik (↑).

☞ TESz.; EWUng.