kokilla A: 1880 kokillák (PécsiF. 1880. jan. 10.: [4]) J: ’fémből készült öntőforma | Kokille’

Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Fr. coquille ’kagylóhéj, csigaház, tojáshéj, dióhéj, mogyoróhéj; kokilla’; – vö. még ném. Kokille ’fém öntőforma’. A franciában: lat.  (vulg.) *caculium ’kagyló’ [< lat. conchylium ’ua.’].  ≋  Megfelelői: szbhv. kokil; cseh kokila; stb.: ’kokilla’.  ⌂  A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett.  ⊚  Fémkohászati műszó.

TESz.; EWUng. kagyló