kojtol × A: 1836 kojtol (EgriPedFőiskÉvk. 1958: 585); nyj. kajtol (ÚMTsz.) J: ’bűzölögve ég; füstöl, pipázik | stinkend schwelen, rauchen; (qualmend) rauchen 〈trans.〉’
kojtorog × A: 1881 kojtorogni [sz.] (Vadászlap 1881. dec. 3.: 441); nyj. kujtorog (ÚMTsz.) J: ’bűzölögve ég; füstöl, pipázik | stinkend schwelen; (die Pfeife) rauchen’
Származékszó. | ⌂ A kajt (→kajtat) szóból -l, ill. -rog gyakorító képzővel; vö. hajol (→hajt¹), ill. →kucorog stb. A szó belseji o az első szótagban esetleg egy ősi uráli összefüggésre utalhat a →koldul szócsalád tövével; vö. még →kujtorog. Az eredeti jelentése ’‹vastag, bűzös füst› fölfelé tekeredik’ lehetett; az adatolt jelentések ebből fejlődhettek ki metonimikusan. A →kujtorog szóhasadással keletkezett párhuzamos alakja kojtorog. ∼ A kojt ’(sűrű) füst’ (1893: MTsz.) elvonás az igékből.