kocka A: 1544 kockat (OklSz.); nyj. kuszka (ÚMTsz.) J: 1 1544 ’szerencsejátékban használatos kis tárgy, amelynek hat oldala sorban 1–6 ponttal van megjelölve, dobókocka | Würfel zum Glücksspiel’ # (↑); 2 1560 k. ’kockajáték | Würfelspiel’ (GyöngySzt. 930.); 3 1708 ’hat egybevágó négyzet által határolt szabályos mértani test | Kubus, Würfel’ # (Pápai Páriz: Dict. Cūbus a.); 4 1795 ’négyzet v. hozzá hasonló négyszög 〈különféle játékokban is〉 | Quadrat od. ähnl. Viereck; Feld 〈in versch. Spielen〉’ # (NSz.) Sz: kockás 1585 ’kockajátékos | Würfler’ (Cal. 51); 1664 ’kockákra osztott felületű | gewürfelt, kariert’ (Lippay: PosoniK. 1: 42) | kockáz(ik) 1677 koczkáztatása [sz.] ’dobókockával játékot játszik | knobeln, würfeln’ (Nyr. 42: 16) | kockáztat 1677 [sz.] ’veszélyeztet | riskieren’ (Nyr. 42: 16) | kockázat 1777 kotzkázatnak ’harmadik hatvány, köb | dritte Potenz’ (Szily: NyÚSz.); 1836 ’a veszély lehetősége | Risiko’ (Kunoss: Gyal. Riziko a.)
Nyugati szláv, valószínűleg cseh jövevényszó. | ≡ Cseh kostka ’kocka ‹a kockázáshoz, mint mértani test, mint szövetmintához stb.›’, (R.) ’csontocska’ (N.) ’csonthéjas gyümölcs magja’, kůstka ’kis csontok, halszálka’; – szlk. kocka ’kocka ‹mértani test, minta, játékkocka stb.›’, kôstka ’csontocska; mag’, (Ny.) kostka ’kocka; mag ‹csonthéjas gyümölcsé›’; le. kostka ’csontocska; kocka a kockajátékhoz; boka; stb.’ [< szláv *kostь ’csont’]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. A ’játékkocka’ jelentés alapja, hogy a kockázáshoz főleg kicsi csontokat használtak; vö. gör. ἀστϱάγαλος ’csigolya, ugrócsont; kocka a kockajátékhoz’; ném. Knöchel ’kiugró csont az ujjizületen és bokán’, (N.), (R.) ’játékkocka’; stb. ⌂ A szót az 1. jelentésben a katonák és a felső-magyarországi városok népessége közvetítette a magyarba. A kocka alak a szó belseji t kiesésével és affrikálódással keletkezett; az utóbbihoz vö. →barack, →palack. A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentés tudatos szakszóalkotás eredménye az 1. jelentés alapján. ⌂⇒ Valószínűleg a magyarból: szbhv. kocka ’kocka ‹geometriai; játékkocka; anyagminta; szerencsejáték stb.›’; szln. kocka ’kocka ‹geometriai; játékkocka›’; rom. coțcă ’ua.; szélhámosság, csalás’.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 271; NytudÉrt. 50: 25; TESz.; EWUng.