koboz¹ [1] A: 1251/ ? Chubzo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1464 Kobzow [sz.] [szn.] (OklSz.); 1528 kobzoo [sz.] (OklSz.); 1549 kobozny [sz.] (LevT. 1: 57) J: 1 1251/ ? ’fosztogat, rabol, zsákmányol | plündern, rauben’ (↑), 1528 ’ua.’ (↑); 2 [ma el~] 1570 ’〈birtokot, anyagi értéket〉 hatóságilag, ítélet alapján zár alá vesz; vkitől vmit elvesz | beschlagnahmen; jmdm etw wegnehmen’ # (NySz.); 3 [el~] 1833 ’〈hatóság sajtóterméket〉 megsemmisítés céljából lefoglal | konfiszieren 〈Zeitungsausgaben, Bücher〉’ (NSz.)

Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó feltehetőleg a →kopik lehet; a szóvég -z gyakorító képzőnek tűnik. A p > b zöngésedéshez vö. →terebély, →toborzék stb.  ⌂  Azzal is számolni lehet azonban, hogy az alapszó a →kap eredeti kop változata; ehhez a változathoz vö. →kopó, →koppant stb.  ⌘  A 3. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett.  ≂  Valószínűleg idetartozik: (N.) kopoz ~ koboz ’tépdes, szakít, hámoz, lenyúz stb.’  (MTsz.). Esetleg még idetartozik: koboz ’jön-megy, keresgél, kutat, serénykedik, átkutat’  (1791: NSz.).

☞ MNy. 49: 392; TESz.; EWUng.→ kap, kopik

koboz² [4] A: 1193 ? coboz [hn.] (ÓMOlv. 59); 1326 Kobzus [sz.] [szn.] (MNy. 63: 367); 1620 koboznak (NySz.); 1621 Kobz (Szenczi Molnár: Dict.); 1799 kobzót [kobzó □] (NSz.); 1818 kobzu [□] (NSz.); nyj. kubusz (ÚMTsz.) J: 1 1326 ’lantszerű, régi magyar négy- v. öthúrú pengetős hangszer | Art Laute’ (↑); 2 1795–1800/ ’〈a költészet jelképeként〉 | 〈als Sinnbild der Dichtung〉’ (NSz.) Sz: kobzos 1326 [szn.] (↑)

Török, valószínűleg kun jövevényszó. |  ≡  Vö. ujg. qopuz; oszm. kopuz; tat. qubı̈z; stb.: ’egyfajta lant’. Vö. még CC. qobuzčı̈ ’lantos’.  ≋  Megfelelői: mong. guγur ’húros hangszer’. Mint a török kultúrával kapcsolatos szó, egyes szomszédos nyelvekben is meghonosodott; vö. cser.  (P.) koßəz ’doromb’, (Ny.) koməž ’balalajka’; or. кобза ’lant’ stb.  ⌂  A szó belseji b az őstörök p egy kun zöngés továbbfejlődésre utalhat; vö. →csabak, →kobak. A 2. jelentés metonímia.  ⌂⇒  A magyarból: cseh  (R.) kobos ’egy fajta húros hangszer’; le.  (R.) kobosa ’cintányér’; rom. cobză ’lant’ stb.

☞ MNy. 17: 22; Bárczi: Szók. 68; Doerfer: TE. 3: 536; TESz.; Ligeti: TörK. 91; EWUng.