klérus A: 1560 k. Clerus (MNy. 2: 454); 1791 Klérusnak (NSz.) J: 1 1560 k. ’(katolikus) papi személy | Person geistlichen Standes’ (); 2 1619 ’a katolikus papság, papi rend | Klerus’ (EWUng.)

klerikus A: 1562/ Clericus (MNy. 74: 510); 1757 Klerikusok (NSz.); 1771 Klérikus (NSz.) J: ‹mn› 1562/ ’a klérushoz tartozó; papi | zum Klerus gehörig; priesterlich’ () | ‹fn› 1724 ’kispap; a klérushoz tartozó személy | Seminarist; Kleriker’ (Mikes: TLev. 70)

klerikális A: 1850 klerikalis (Religio 58: 476); 1851 clerical (NSz.); 1856 clericalis [es. nem m.] (Babos: KözhSzt.); 1871 klerikális (NSz.) J: ‹mn› 1 1850 ’papi | priesterlich’ (); 2 1882 ’az egyház oldalán álló; egyházi alapokon nyugvó | streng kirchlich gesinnt; auf kirchliche Interessen bedacht’ (MagyLex. 10: 400) | ‹fn› 1867 ’egyházi, papi befolyás alatt álló személy | Klerikaler’ (Nyr. 76: 296)

Latin  (e.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.) clerus ’papság, papi rend’, (h.) ’ua.; lelkész, pap’ [< gör. κλῆρος ’ua.’, tkp. ’sors, végzet; (kisorsolt) részesedés; örökrész, jó’] | lat.  (e.) clericus ’lelkész, pap’ [< gör. κληρικός ’körhöz tartozó’] | lat.  (e.) clericalis ’papi’. A megnevezések arra utalnak, hogy az őskereszténységben a papi hivatásra jelöltet sorsolással választották.  ≋  Megfelelői: ném. Klerus, Kleriker, klerikal, Klerikaler; ol. clero, clerico, clericale; stb.: ’papi rend’, ’pap, klerikus’, ’papi, egyházi’, ’klerikális’.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →április stb. A klerikális szó klerikal változata német hatást mutat.

Melich: SzlJsz. 1/2: 336; Nyr. 42: 438; TESz.; EWUng.