király A: (†1002 e.) 1018 k./ κράλ (ÓMOlv. 15); 1082/ kyralʒobodÿ [hn.] (MNL (OL) Dl. 200894); 1093/ Kẏralturkẏ [hn.] (MNL (OL) Dl. 208291, 81. old.); 1202–1203 Sencural [hn.] (MNy. 74: 477); 1213/ Kiral [hn.] (VárReg. 144.); 1233 Kerali [sz.] [hn.] (OklSz.); 1238 karalketteyi (MNL (OL) Dl. 106180); 1287/ Kyralyfia (OklSz.); 1537 keraĺĺ (KL. 152.); 1603 kéral (NySz.); 1696 Kalota Szent Kiraj [hn.] (NytudÉrt. 1: 67); nyj. kërály, Királl, kürál (ÚMTsz.) J: 1 (†1002 e.) 1018 k. ’az uralkodó fejedelemnél nagyobb, a császárnál kisebb rangúnak tekintett monarchikus államfő | König’ # (); 2 1650–1653 ’〈sakkjátékban〉 a legfontosabb figura | Hauptfigur im Schachspiel’ # (Rónai Horváth: ZrínyiHadt. 341); 3 1694 ’a hozzá hasonlók között a legkiválóbb | der Hervorragendste unter den Ähnlichen’ (NySz.); 4 1720 ’uralkodót ábrázoló kártyalap | zweithöchste Spielkarte’ # (NSz.); 5 1910 e. ’〈tekejátékban〉 a legnagyobb méretű bábu | der höchste Kegel im Kegelspiel’ (ÉrtSz.) Sz: királyi 1113 Crali [hn.] (Fejérpataky: KKOkl. 56) | királyság 1405 k. kiralſag (SchlSzj. 471.)

Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szerbhorvátból. |  ≡  Szbhv. kralj; – blg. крал; szln. kralj, (V.) král: ’király’ [< ném.  (ófn.) Karl ~ Karal [szn.], amely Nagy Károly (742–814) neve; a jelentéséhez vö. →cézár]. Vö. még szlk. kráľ; or. король; stb.: ’király’.  ⇒⌂  A szerbhorvátból való származtatás főleg azzal támasztható alá, hogy a méltóság megnevezéséről van szó; vö. →bán².  ⌂  A 2–5. jelentés metafora, amelyet részben befolyásolt a ném. König ’király; főfigura a sakkban; (második) legmagasabb játékkártya; a középen álló bábu a tekében’; stb.

Melich: SzlJsz. 1/1: 124; AkNyÉrt. 20/3: 61; Kniezsa: SzlJsz. 268; TESz.; EWUng. al-², ex-, királydinnye, kis-