kifogás A: 1645 ki-fogásokval (NySz.) J: 1 1645 ’ellenvetés | Einwand, Einwendung’ # (↑); 2 1760 ’kivétel | Ausnahme’ (NSz.); 3 1767 ’ürügy, kibúvó, mentség | Vorwand, Ausrede, Ausflucht’ # (NSz.); 4 1925/ ’meggondolás, aggály, hibáztatás; rekalmáció, panasz | Anstand, Beanstandung; Reklamationsgrund’ (NSz.) Sz: kifogástalan 1834 kifogástalanul [sz.] (Társalkodó 1834. okt. 25.: 344); 1855 k. (NSz.) | kifogásol 1864 kifogásoljuk (FővL. 1864. máj. 26.: 508); 1879 kifogásolni [sz.] (NSz.)
Tükörfordítás latin minta alapján, összetett szó. | ≡ Vö. lat. exceptio ’kivétel, kizárás, korlátozás; ellenvetés; ellenvetés a perben’, (h.) ’ellenvetés’ [< lat. excipere ’kifog, kivesz; kivételt tesz; ellenvetést tesz; stb.’]. ⌂ A magyarban: →ki² (igekötő) + fogás (→fog¹) tagok összetétele. A 2. jelentés kiszorította az egykori kivétel (1585: Cal. 384) szinonímát.