kietlen A: 1259/ Kyethlenazow [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 144); 1372 u./ kyetlenben (JókK. 112); 1518 k. keietlenbe (PeerK. 50); 16. sz. kuͤetlen (NySz.); 1604 Kijetlen (Szenczi Molnár: Dict.) J: ‹mn› 1 1259/ ’kopár, zord, elhagyott 〈főleg táj, vidék〉 | wüst, öde, unbewohnt 〈bes. Gegend〉’ (↑); 2 1604 ’igen nagy, óriási, hatalmas; félelmetes | sehr groß; ungeheuer’ (↑); 3 1779/ ’csúnya, ocsmány | häßlich’ (NSz.); 4 1796 ’élvezhetetlen | ungenießbar’ (NSz.); 5 1823/ ’kegyetlen; iszonyú, rémes | grausam; entsetzlich’ (NSz.); 6 1836 ’örömtelen; reménytelen | freudlos; hoffnungslos’ (NSz.) | ‹fn› 1372 u./ ’pusztaság | Wüste’ (↑)

kies A: 1456 k. kÿes (SermDom. 2: 492); 1604 Kijes (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1456 k. ’barátságos, kedves | freundlich’ (↑); 2 1490 ’kellemes, viruló, üde 〈táj, vidék〉 | anmutig, lieblich 〈Gegend〉’ (SzalkGl. 215.); 3 1717 ’lakatlan, elhagyott 〈táj, vidék〉 | unbewohnt 〈Gegend〉’ (Mikes: TLev. LX.) Sz: kiesség 1490 kyessyge (SzalkGl. 2.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő, amely úgy névszói mint igei természetű is lehetett, ismeretlen eredetű. A szóvég -etlen, ill. -s melléknévképző; vö. bűntelen : bűnös (→bűn), kegyetlen : kegyes (→kegyelem) stb. – Nem kizárt, hogy a kies esetleg analogikus úton a kietlen szóval párhuzamosan keletkezett. A jelentések mindkét szó esetében az eredeti 1. jelentésből keletkezhettek. A jelentésfejlődésben a kegyetlen, kegyes (→kegyelem) jelentésének analógiája is közrejátszhatott.  ⚠  A →kéj, →kő szavakból, ill. az ótörökből való származtatások kevésbé valószínűek.

☞ TESz.; MNy. 72: 478; Nyr. 102: 470, 103: 472; EWUng.