kibic A: 1865 kibicek (FővL. 1865. nov. 26.: 1079); 1885/ kibiczkedett [sz.] (NSz.); 1888 gibiczei (NSz.) J: ’kártya- v. más szerencsejáték nézője | Zuschauer beim Karten- od. anderem Glücksspiel’
kibicel A: 1870 kibiczelnek (Bolond Miska 1870. júl. 24.: 118); 1895 gibiczelt (NSz.); 1890 kibiczelést [sz.] (NSz.); nyj. gíbicöl (Bálint: SzegSz.) J: ’figyeli vkinek a kártya- v. más szerencsejátékát | kiebitzen’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Kiebitz, (B.) kibiz: ’kátyajáték nézője, aki gyakran kellemetlen tanácsokat ad’ [< ném. kiebitzen ’a kártyajátékban nézni, szemlélni’] | ném. kiebitzen ’a kártyajátékban nézni, szemlélni’ [< ném. (argó) kiebitschen ’megvizsgál, elemez, átkutat’]. ≋ A kibic megfelelői: szbhv. kibic; cseh kibic; stb.: ’kibic’. ⇒⌂ A magyar szó főleg a bécsi németből származhat.
☞ TESz.; EWUng.