kend × A: 1549 ? kedeth [olvasata: kegyelmedet] (LevT. 1: 62); 1553 kend (NySz.); 1557 ke-nek (LevT. 1: 216); 1612 Keteket (LevT. 2: 95); 1710 kiend (RákFLev. 3: 7); 1717 kéd (Mikes: TLev. 1); 1763 Ked, keed (NSz.); 1769 kentek (OklSz.); 1770 kêtëk (NSz.); 1843 (NSz.); 1847 kejed (NSz.); nyj. këetëk (MTsz.) J: ’〈megszólításként〉 | 〈als Anrede〉’

kelmed A: 1549 ? kemed [olvasata: kegyelmed is lehet] (LevT. 1: 62); 1557 ? ke-med [olvasata: kegyelmed is lehet] (LevT. 1: 216); 1730 kjelmed (Kertész: Száll. 120); 1790 Kelmed (NSz.); nyj. keemetëknek (ÚMTsz.) J: ’〈megszólításként〉 | 〈als Anrede〉’

kegyed² A: 1684 Kegyednek (MNy. 16: 149); 1794 kegymed, kidmöd, kügymöd (NSz.); 1838 kegyend (Tsz.); 1863 kigyentök (Kriza [szerk.] Vadr. 330) J: ’〈megszólításként〉 | 〈als Anrede〉’

Szóösszerántás. |  ⌂  A kegyelmed ’‹megszólításként›’ (→kegyelem) szóból jött létre. Mind szabálytalanul keletkeztek, a kegyelmed különböző hangtani és alaktani alakváltozataiként. Eredetileg írásbeli rövidítésformák voltak. A nyelvhasználatban korábban a társadalmilag magasabban állók megszólítására szolgált, később meglehetősen lekicsinylő jelentést kapott. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. nagyságod, nagysád (→nagy).

MNy. 33: 248; Temesi: Névm. 50; TESz.; EWUng. kegyelem