kelevény A: 1489 k. Kelewenrewl (MKsz. 1895: 115); 1551 keleueny (NySz.); 1676 kelevinyre (NSz.); 1838 Kőfiny (Tsz.) J: ’kelés, furunkulus | Schwäre’

Származékszó. |  ⌂  A →kel¹ ’megy, jár; keletkezik, létrejön’ + -vény névszóképzővel keletkezett; vö. →eresztvény, →sövény stb. Hasonló szemlélethez vö. →kelés.

Nyr. 70: 102; TESz.; EWUng. kel¹