kelekólál × A: 1813 kelekólál (Kreszn.); 1834 Kele-bóbál, , Kele-kolál (Kassai: Gyökerésző 3: 133) J: 1 1813 ’〈szél〉 irányát változtatja, ide-oda fordul, forog | sich hin und her wenden, umschlagen 〈Wind〉’ (↑); 2 1834 ’jár-kel, kószál, csavarog | hin und her gehen, sich herumtreiben’ (↑); 3 1857 ’tántorog | taumeln’ (MNyszet. 2: 412); 4 1885 ’körben forog, lóbálódzik | sich drehen, schwingen’ (Nyr. 14: 190); 5 1893 ’értelem nélkül, össze-vissza beszél | sinnlos schwatzen’ (MTsz.)
kelekóla × A: 1831 kelekóla (Kreszn.); 1865 Kelebóla (CzF.) J: ‹mn› 1 1831 ’tekert, csavart, tekervényes | gewunden’ (↑); 2 1865 ’szeleburdi, hebehurgya; eszelős, hülye | schusselig, übereilt; wahnwitzig, irrsinnig’ (CzF.); 3 1878 ’rendetlen; idomtalan | unordentlich; unförmig’ (Nyr. 7: 430)
kelekótya A: 1846 kelekótya (NSz.); nyj. gelegógya (ÚMTsz.) J: ’hóbortos; szeleburdi | rappelig; schusselig’
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Az alapszó a kelekólál lehetett. Ez a →kel¹ ’megy, jár’ -e folyamatos melléknévi igenévképzős alakja + a kólál ’kóborol, csavarog, kószál’ (→kórász) összetétele.
A kelekóla valószínűleg elvonás. | ⌂ A kelekólál szóból lett elvonva.
A kelekótya népetimológia hatására keletkezett. | ⌂ A kelekóla szóból alakulhatott ki; a szóban a →kótyagos jelentése érzékelhető.