kelés A: 1405 k. keles (SchlSzj. 1970.); 1577 k. Kellÿſnek (OrvK. 528); 1588 kilesruͤl (NySz.); 1604 Kélis (Szenczi Molnár: Dict. Suppurátum a.); 1604 Kelyés (Szenczi Molnár: Dict.); 1739 kellyés (NSz.); nyj. kelléses [sz.] (MTsz.); kilyís (Nyatl.) J: ’a szőrtüszők, faggyúmirigyek gennyes gyulladása, furunkulus | Furunkel’ # Sz: keléses 1405 k. keleſes (SchlSzj. 1971.)
Származékszó. | ⌂ A →kel¹ ’keletkezik; növekszik’ + -és névszóképzős alakja. A megnevezés alapja, hogy egy kelevény a bőrből nő ki Hasonló szemlélethez vö. →kelevény. A szó a világos felépítése ellenére meglehetősen korán elkülönült a →kel¹ szótól.
☞ Nyr. 70: 102; TESz.; EWUng.→ kel¹