kazula A: 1541 casula (Kovács I.: LevAd.); 1575 Kaʃʒulat (Heltai: Krón. 30b); 1670 Kásla (NySz.); 1809 Kazula (NSz.); nyj. kasula, kázsla (Kovács Gy.: LatEl. 20) J: ’miseruha | Meßgewand’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (kés.), (k.) casula ’kapucnis kabát, köpeny’, (e.) ’miseruha’ [< lat. casa ’kunyhó, viskó, házikó’]. ≋ Megfelelői: ném. Kasel; ol. casula; stb.: ’miseruha’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji zs-s ejtéséhez vö. →bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö. →bazilika stb.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 317; TESz.; EWUng.→ huta, kaszinó, kazamata, kecele