katuska × A: 17. sz. vége katuskán (Thaly: VÉ. 2: 259) J: 1 17. sz. vége ’asszonyos természetű, gyámoltalan férfi | Weibling’ (↑); 2 1808 ’a konyhán forgolódó, kuktálkodó, kotnyeles férfi | Topfgucker’ (NSz.); 3 1878 ’féleszű, együgyű ember | Halbnarr’ (Nyr. 7: 236)

katus × A: 1780 katus-szivuͤekké (NSz.) J: 1 1780 ’asszonyos természetű, gyámoltalan férfi | Weibling’ (↑); 2 1832 ’a konyhán forgolódó, kuktálkodó, kotnyeles férfi | Topfgucker’ (NSz.)

Személynevek köznevesülése. |  ⌂  A magyar Katuska, ill. Katus személynévből keletkeztek (1321: MNy. 11: 368), ezek a Katalin  [szn.] becéző alakjai. A Katus egy korábbi jelzői használatához vö. Katus asszonyok ’boszorkányok’, tkp. ’Katalin asszonyok’  (1598: Baranyai Decsi: Adag. 137); vö. még Katus asszony módjára ’női, nőies’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Muliébriter a.). A megnevezés alapja, hogy a a háziasszonyok dolgaiba beavatkozó, nőies természetű férfiakat ezzel a gyakori előfordulású női névvel gúnyolták.

☞ MNy. 3: 182; TESz.; EWUng.→ katicabogár