katasztrófa A: 1815 katasztrof (NSz.); 1817 Katástrophéi (NSz.); 1828 Catastrophát (NSz.); 1866/ katasztróf (NSz.); 1876 katasztrófákat (NSz.) J: 1 1815 ’váratlan fordulat; súlyos, végzetes baj, szerencsétlenség | überraschende Wendung; schweres, verhängnisvolles Unheil, Unglück’ # (↑); 2 1827 ’végkifejlet 〈drámában, eposzban〉 | Lösung des Konflikts 〈im Drama, Epos〉’ (NSz.)

katasztrofális A: 1875 catastrofális (MMÉEK. 9/6-7: 247); 1924 katasztrofálisnak (NSz.) J: ’súlyos, végzetes következményekkel járó | katastrophal’

Latin, ill. német jövevényszó. |  ≡  A katasztrófa szóhoz: lat. catastropha ’(hirtelen) fordulat, fordulópont a történésben’, (h.) catastropha, catastrophe ’(rossz) fordulat’ [< gör. καταστροφή ’fordulat, fordulópont a történésben’].  ≋  Megfelelői: ném. Katastrophe; fr. catastrophe; stb.: ’katasztrófa, csapás, szerencsétlenség’.  ⌂  A katasztróf változat franciás ejtést tükröz.  ≡  A katasztrofális szóhoz: ném. katastrophal ’végzetes, rettenetes, borzalmas’ [< ném. Katastrophe  (↑)].  ⌂  A magyarban latinosított szóvéggel.

☞ TESz.; EWUng.→ strófa