kaszab ∆ A: 1520 Kazaph [szn.] (OklSz.); 1693 Kaſzap (Otrokocsi Fóris: OrigHung. 1: XXVIII); 1770 kaszab (Kalmár: Prodr. 418) J: ’mészáros | Metzger’
kaszabol A: 1770 fël-kaszabolnak (Kalmár: Prodr. 418); 1808 kaszábálta (NSz.) J: ’levág, mészárol, felkoncol | metzeln’ #
A szócsalád alapja, kaszab oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. kasap, (R.) kasab ’hentes, mészáros’; – vö. még szbhv. kasap ’ua.’. Az oszmánban az újperzsa qaṣṣāb ’ua.’ [< arab qaṣṣāb ’ua.’]. ≋ Megfelelői más balkáni nyelvekben: blg. касап; albán kasap; stb.: ’ua.’. ⌂ A szerbhorvátra közvetíő nyelvként szóföldrajzi utalás is van. A szó ma leginkább személynévként él.
A kaszabol származékszó. | ⌂ A kaszab szóból keletkezett -l igeképzővel; vö. mészárol (→mészáros).
☞ MNy. 34: 304; TESz. kaszabol a.; Kakuk: ÉlOsm. 224; EWUng.