karthauzi ∆ A: 1816 Karthause (Hübner: Lex. 3: 99); 1839 Carthausi (BpÁrvizk. 1: 177); 1845 karthauzi (Hierolexicon Cartusiani a.) J: ‹fn› 1 1816 ’karthauzi kolostor | Kartause 〈Kloster〉’ (↑); 2 1839 ’egy szigorú katolikus szerzetesrend tagja, néma barát | Kartäuser’ (↑) | ‹mn› 1844 ’a karthauzi szerzetesekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | Kartäuser-’ (NSz.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Kartause ’a karthauziak kolostora’ [< lat.  (k.) Cartusia ’ua.’]. A fr. Chartreuse  [hn.]-re megy vissza. Ezen a helyen alapították a karthauzi rend anyaegyházát 1084-ben.  ≋  Megfelelői: ol. certosa; szbhv. kartuzija; stb.: ’karthauzi kolostor’.  ⌂  A szóvégi i hanghelyettesítéssel keletkezhetett; vö. →gázsi, →módi stb.; ezt a hangot a magyarban képzőként fogták fel, ennek köszönhető a 2. főnévi jelentés keletkezése. – A (R.) karthuziai ’karthauzi’  (1527: ÉrdyK. 572) a középlatinból (↑) ered. A (R.) karthauziánus ’ua.’  (1602: Nyr. 93: 287) a lat.  (h.) carthusianus ’Karthauzi’ szóra megy vissza.

☞ TESz.; EWUng.