kar¹ A: 13. sz. eleje/ corat (KTSz.); 1416 u./² kaꝛt (MünchK. 74va); 1574 k. chorba (NySz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’összesség 〈angyaloké〉; testület | Chor 〈der Engel〉; Korps, Körperschaft’ # (↑); 2 1416 u./² ’kórus, kórusmű | Gemeinschaft von Sängern; Gruppengesangwerk’ # (↑); 3 1456 k. ’állapot, helyzet; rangfok(ozat) | Stand, Zustand; Rangstufe’ (SermDom. 2: 428); 4 1747 ’az a hely, ahol az énekesek állnak, karzat | Chor in der Kirche’ (BirkK. 8); 5 1783 ’fakultás, egyetemi kar | Fakultät’ # (NSz.); 6 [ ~ok és rendek] 1792 ’a törvényhozók (csoportja) a magyar országgyűlésben 1848 előtt | Stände im ungarischen Landtag vor 1848’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 7 1798 ’hatvány | Potenz 〈in der Math〉’ (NSz.) Sz: karzat 1825 Karzatokba (Minerva 1825. márc./3: 81); 1830 ’előadó teremnek, templomnak erkélyszerűen kiugró része | Galerie, Chor’ (NSz.); 1832 ’társadalmi osztály, csoport | Geländer’ (NSz.); 1844 ’erkély; körfolyosó | Balkon, Korridor’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ⌂  A latin adatokhoz és az eredetéhez vö. →kórus. A latin us szóvég kieséséhez vö. →ádvent stb. A karzat származékszó nyelvújítás kori; a ’karfa, korlát’ jelentést a →kar² is befolyásolhatta.  ⚠  A németből való származtatás kevésbé valószínű.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 309; MNy. 10: 254; TESz. kar² a., karzat a. is; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ karbantart, kartárs, kórus, szalon-, törzs-

kar² A: 1254 ? Korus [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 6/2: 382); 1372 u./ karyay (JókK. 8); 1754 karjnyi (NSz.) J: 1 1254 ? ’az ember felső végtagjának a vállízülettől a csuklóízületig terjedő része | Arm’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 8); 2 1585 ’vmely tárgynak, szerkezetnek kinyúló része, támla | Arm als Gegenstand, Lehne’ # (Cal. 237) Sz: karol [főleg igekötővel] 1814 karoltál (NSz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡   Ujg. qar ’kar’; Kāšγ. qarï ’ua.’; kirg. qarï ’ua.’;  csuv. χu̮r ’két alkar, könyök’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben és a mandzsúrban is megtalálhatók.  ⌂  Kiindulási alakja: *qar, esetleg *qarï, *qaru lehetett. A 2. jelentés metafora. A karol származékszó nyelvújítás kori.

☞ NyK. 30: 488; MNy. 29: 218; TESz. kar¹ a.; EWUng.→ karhatalom, karmantyú, karszék