kaptány × A: 1628 kaptány [?✐] (ErdTörtAd. 1: 352); 1799 Kaptán (NSz.); nyj. kapkán (ÚMTsz.) J: ’rókafogó vas, rókatőr | Fuchseisen; Falle’
Ótörök jövevényszó. | ≡ Tat. qapaan, qapqı̈n, (dobrudzsai) qapqan; balkár qapχan, qapqan; kirg. qapqan; stb.: ’csapda, hurok’ [< török *qap- ’megfog, elfog’]. ≋ Megfelelői: vog. (K.) kāpkėn;; újperzsa qapqan; or. капкан; stb.: ’csapda, hurok’. Valószínűleg külön átvétel a románból: (N.) kapkána ’csapda, kelepce’; vö. rom. (N.) capcană ’ua.’.
☞ TESz.; NyK. 73: 381; MNy. 74: 213; EWUng.