kapric ∆ A: 1794 kapríszait (NSz.); 1796 capricziábol [~ia □] (NSz.); 1815/ capriczböl (NSz.); 1845 capricczai (NSz.); 1865 káprisz (Babos: KözhSzt. caprice a.) J: ‹fn› 1 1794 ’szeszély, hóbort; csökönyösség, makacsság | Laune, Grille; Eigensinn’ (↑); 2 1904 ’kispárna | Kaprizpolster’ (Radó: IdSz. caprice a.) | ‹mn› 1880 ’makrancos, dacos | widerspenstig, eigensinnig’ (Nyr. 9: 333)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Kaprice ’kedv, hóbort’, (au.) Kaprize ’ua.’ [< fr. caprice ’ua.; akaratosság, nyakasság; különös ötlet; mulandó szerelem, átmeneti lelkesedés; capriccio ‹zenei műszó›’ < ol. capriccio, (tr.) caprizio: ’ua.’].  ⌂  Az átvételnél a bécsi német fontos szerepet játszott. A kapricia változat latinosítás eredménye. A 2. főnévi jelentés a önállósodás útján alakult ki (R.) kapricpárna ’kis párna’  (1909: Toldy G.: Varázsrontó 485) kifejezésből, amely részfordítás a ném.  (au.) Kaprizpolster ’ua.’ szóból.

☞ TESz.; EWUng.