kamélia A: 1837 kameliák (NSz.); 1845 kaméliákra (NSz.) J: ’a teával rokon, kelet-ázsiai eredetű, örökzöld cserje | Kamelie (Camellia japonica)’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Kamelie; ang. camellia; fr. camélia; stb.: ’kamélia’. Vö. még lat. (tud.) Camellia (japonica) ’ua.’ [tudatos szóalkotás a Kamel (lat. Camellus) G. J. Kamel (1661–1706) morvaországi jezsuita botanikus családnevéből]. ⇒⌂ A magyarba a tudományos latinból vagy a németből került át hanghelyettesítéssel. ⊚ Ma növénytani műszóként használatos.
☞ Rapaics: MagyVir. 397; TESz.; EWUng.