kalugyer × A: 1400 Kalagyer [szn.] (OklSz.); 1410 Kalager [szn.] (OklSz.); 1438 kalugeros [lat. -os végződéssel] (OklSz.); 1453 kalogeris [lat. -is végződéssel] (OklSz.); 1458 kalgerfalwa [hn.] (Nyr. 86: 456); 1519 k. kalugier Baratok (DebrK. 105); 1590 kalogyor (Nyr. 89: 107) J: 1 1400 ’görögkeleti szerzetes | griechisch-orthodoxer Mönch’ (↑); 2 1559 ’újrakeresztelő, anabaptista | Wiedertäufer’ (MNy. 63: 163); 3 1782 ’görög katolikus szerzetes | griechisch-katholischer Mönch’ (Nyr. 102: 227)

Vándorszó. |  ≡  Újgör. καλόγερος; rom. călugăr; blg. калугер; szbhv. kaluđer; or.  (R.) калогеръ, калугеръ; stb.: ’(görögkeleti) szerzetes’. A görögből terjedt el; gör. καλόγηρος ’tiszteletreméltó, tiszteletet érdemlő (főleg szerzetes, pap)’ [< gör. καλός ’szép, tekintélyes’ + γῆρας ’magas életkor’].  ⇒⌂  A magyarba főleg a szerbhorvátból és románból került át, később az ukránból.  ⌂  A 2., 3. jelentés metafora.

☞ Nyr. 86: 455; TESz.; EWUng.