kalkulus ∆ A: 1577 Calculuſſal (Aritm. Q4a); 1804 kalkulusomat (NSz.); 1816 Kálculus (Gyarmathi: Voc.) J: 1 1577 ’kövecske, kavics 〈számoláshoz〉 | Steinchen 〈zum Rechnen〉’ (↑); 2 1685 ’számítás, számvetés | Berechnung’ (MNy. 82: 511); 3 1694 ’kőképződmény az emberi szervezetben | Konkrement’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 438); 4 1835/ ’érdemjegy, osztályzat | Leistungsnote in der Schule’ (NSz.)

kalkulál A: 1633 calculaltatot [sz.] (MNy. 84: 128); 1770 k./ calkulálódtak [sz.] (NSz.); 1786 kálkulál (NSz.); nyj. karkujál (ÚMTsz.) J: ’számítgat, (ki)számol | kalkulieren’

kalkuláció A: 1830 calculatioinak (TudGyűjt. 14/2: 61); 1854 Calculatio [es. nem m.] (Heckenast: IdSzT.); 1895 Kalkuláció (PallasLex.) J: ’számítás; számvetés | Berechnung; Kalkulation’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. calculus ’kövecske; vesekő; kő, golyó a számolótáblán; számítás, kalkuláció’, (h.) ’ua.; osztályzat, cenzúra’ [< lat. calx ’(mész)kő’] | lat. calculare ’kiszámít, kiszámol, összeszámol’ | lat.  (ú.), (h.) calculatio ’számítás, kalkuláció’.  ≋  Megfelelői: ném. Kalkül, kalkulieren, Kalkulation; fr. calcul, calculer, (R.) calculation; stb.: ’számítás’ (a franciában ’konkrementum, kövesedés’ is), ’kalkulál, kiszámít’, ’számítás, kalkuláció’. – A kalkulus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.

☞ TESz.; EWUng.