kajdász ‹ige› × A: 1763 Kajdászni [sz.] (NSz.); 1783 kajdasznak (NSz.); 1796 kajdázni [sz.] (NSz.); 1838 gajdászni [sz.] (Tsz.) J: ’kiabál, ordít | schreien, brüllen’

kajdász ‹fn› ∆ A: 1795 k. Kajdász (NSz.); 1845 gajdász (Fogarasi: MNSegédsz.) J: ‹mn› 1795 k. ’kiabáló, lármázó | schreiend, lärmend’ (↑) | ‹fn› 1807 ’vásári kikiáltó; hírnök | Marktschreier; Herold’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a kajdász ige fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő a kajdácsol (→kajdács) tövével azonos és összefügg a →gajdol tövével, valamint a →kiált szócsaládjának tövével. A szóvégek gyakorító képzők. – A kajdász főnév az ige alapján keletkezett az igenévszó hatására mint a halászik : halász (→hal²), vadászik : vadász (→vad) stb. esetében.  ∼  Ugyanebből a tőből gyakorító képzővel: kajdál ’kiált, ordít’  (1808: Sándor I.: Toldalék); kajkol ’nyöszörög, vonyít, sivít’  (1838: Tsz.).

☞ Kodály-Eml. 1957: 133; MNy. 60: 31; TESz. kajkol a. is; EWUng.→ gajdol, kajdács, kiált