kajüt A: 1789 kájutába (MNy. 66: 233); 1811 kajǘtben (NSz.); 1815 Kajüttájából (NSz.) J: ’hajószoba | Kajüte’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Kajüte; holl. kajuit; fr. cajute; ol.  (N.) caiuta; or. каюта; stb.: ’hálófülke, kabin’. A holland nyelvi hatás által vált elterjedtté [< fr.  (ófr.) cahute ’rossz kunyhó, viskó’].  ⇒⌂  A magyarba német és olasz közvetítéssel került.

TESz.; EWUng. huta