kacskaringós A: 1786 katskaringos (NSz.); 1792 Katskaringós (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1818 Katykaringós (NSz.); 1863 Kuczkaringós (Kriza [szerk.] Vadr. 506); nyj. katymaringós (ÚMTsz.) J: 1 1786 ’kanyargós; tekervényes, görbe | schnörkelig’ # (↑); 2 1792 ’cirádás, cikornyás 〈díszítés〉 | verschnörkelt 〈Ornament〉’ (↑); 3 1844 ’cikornyás, cifrázott 〈beszéd〉 | floskelhaft, gcblühmt 〈Rede〉’ (NSz.)
kacskaringó A: 1789 Katskaringót (NySz.) J: 1 1789 ’többszörösen ide-oda hajló tekervényes vonal | Schneckenlinie, Ringellinie’ (↑); 2 1823 ’ciráda, dísz | Schnörkel’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Schnörkel a.); 3 1891 ’cikornyás beszéd; enyhe káromkodás | floskelhafte Rede; milder Fluch’ (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →kacs ’meghajlított tárgy; hurok, kötés, csomó’ + karingós ’tekergő, kanyargó, kacskaringós’ (1702: NySz.) jelöletlen határozós alárendelő összetétele, ill. a →kacs + karingó ’elgörbült tárgy, kacskaringós vonal; csavarás, sodrás a karikában, gyűrűben, körforgás, körbefutás; stb.’ (1708: Pápai Páriz: Dict.) tautologikus összetétele. – A karingó főnevesült folymatos melléknévi igenév, a kering (→kerül) veláris variánsa -ó képzővel; a karingós ebből jött létre -s melléknévképzővel. A 3. jelentése mindkét összetételnek metaforikusan jött létre.