kacag A: 1528 kaւ̇agassal [sz.] (SzékK. 295); 1551 katzagással [?] [sz.] (MNy. 67: 493); 1566 katzoguán (Heltai: Fab. 137); 1585 gaczogni [sz.] (Cal. 289); 1595 Haczagas [sz.] (Ver. 14.); 1791 kartzagnék (NSz.) J: 1 1528 ’(hangosan) nevet | (aus vollem Halse) lachen’ # (); 2 1914 ’nyerít, vihog | wiehern’ (Herman: Pászt. 689)

kacaj A: 1613 kaczaj (Kreszn.); 1668 kaczéj, Kaczét (NySz.) J: 1 1613 ’kacagás, nevetés | Gelächter’ (); 2 1770 ’perpatvar; zsémbelődés | Gezänk; Gegreine’ (NSz.)

kacarász A: 1816 kaczarázva [sz.] (NSz.); 1871 kaczarászni [sz.] (NSz.) J: ’nevetgél, kuncog, vihog | kichern’

A szócsalád alapja, a kacag onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →kuncog tövével függ össze. A szóvég gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: lat. cachinnare; ném.  (ófn.) kachazzen; stb.: ’hangosan nevetgél, kuncog, vihog’. A hacag változat vagy elírás, vagy a →hahaha, →hahotál hatását tükrözi.

A kacaj és a kacarász származékszók. |  ⌂  A kacaj a névszóképzős, ill. a kacarász a gyakorító képzős kacag alapján keletkezett. A kacaj végződéséhez vö. dobaj (→dobog), robaj (→robog) stb.; a hangtanhoz vö. →gané, →karaj¹ stb.

MNy. 9: 388; ErdMúz. 49: 482; TESz.; EWUng. kuncog