kürt A: 950 k. ? κουϱτουγεϱμάτου [törzsnév] (ÓMOlv. 8); 1138/ ? Kurth [hn.] (MNy. 32: 134); 1245 Kurtus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 231); 1261/ Kẏrth [hn.] (MNL (OL) Dl. 210757); 1298/ ? Kyurth [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 214); 1405 k. kirth (SchlSzj. 1998.); 1529 e. ko̗rtnek (VirgK. 116); nyj. gürd, türt (ÚMTsz.) J: 1 950 k. ? ’marhaszarvból készült fúvós hangszer | Horn 〈Instrument〉’ (↑), 1245 ’ua.’ (↑); 2 1772 ? ’kémény; füstfogó; kályhacső | Schornstein; Ofenrohr’ (Kreszn. Konyha a.), 1845 ’ua.’ (NSz.); 3 1777 ’méhkürt; petevezeték | Muttertrompete; Eileiter’ (NSz.); 4 1782 ’a fül dobüregét a garattal összekötő járat (Eustach-kürt) | Eustachische Röhre’ (NSz.); 5 1796 ’serleg; ivókürt | Becher; Trinkhorn’ (NSz.); 6 1855–1860 ’kürtőskalács | Baumkuchen’ (MNy. 38: 309); 7 1919 ’autóduda; gyári sziréna | Hupe; Fabriksirene’ (NSz.) Sz: kürtös 1245 [hn.] (↑) | kürtöl 1508 Kv́rto̗lo̗ko̗t [sz.] (DöbrK. 388)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Eredetét tekintve azonosnak tűnik a türk, türök régi, →tülök változatával; ebben az esetben a kürt és a →tülök között később szóhasadás ment végbe. A Kürt [törzsnév] (↑) és a bizonyosan ebből keletkezett helynév (↑) idetartozása valószínűnek látszik, habár ez pontosan nem bizonyítható. A régi magyar Kürt néptörzs ugyanis a szarvról és az abból készített hangszerről mint törzsi szimbólumról kaphatta a nevét; a törzsnév másfajta magyarázatai kevésbé valószínűek. A 2. jelentéshez vö. →kürtő. A többi jelentés metaforikus.