közönség A: 1372 u./ kewʒewnſegben (JókK. 79); 1456 k. keʒenſegeſth [r.]; kwʒwnseghes [sz.] (SermDom. 2: 317, 1: 134); 1559 koͤʒoͤnſígre (Székely I.: Krón. 208b) J: 1 1372 u./ ’általánosság; szokásos, mindennapos dolog | Allgemeinheit; gewöhnliches Ding’ (↑); 2 1526 ’közösség | Gemeinschaft’ (SzékK. 35); 3 1577 ? ’nyilvánosság | Öffentlichkeit’ (KolGl.), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Editus a.); 4 1595 ’köztársaság | Republik’ (Ver. 90.); 5 1785 ’vmely szempontból összetartozó, vmilyen alkalomból összegyűlt személyek csoportja | Publikum’ # (NSz.); 6 1795 ’község | Gemeinde’ (NSz.) Sz: közönséges 1372 u./ kewʒeẉnſeges ’általános | allgemein’ (JókK. 102); 1416 u./³ ’katolikus | katholisch’ (AporK. 166); 1495 e. ’egész, teljes | ganz’ (GuaryK. 48); 1519 ’megszokott, mindennapi | gewöhnlich’ (JordK. 713); 1614 ’közös | gemeinsam’ (OklSz.) R: közönségest 1456 k. ’általában, szokásosan | im allgemeinen’ (SermDom. 2: 317)
Származékszó. | ⌂ A →köz ’általános, közös’ -n módhatározóragos alakjából jött létre -ség névszóképzővel; felépítéséhez vö. jelenség (→jelen). ⌘ Az 5. és 6. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett.