kösöntyű † A: 1395 k. keʒentheu (BesztSzj. 615.); 1405 k. keſente (SchlSzj. 1180.); 1416 u./¹ ko̗ſo̗ṅṫo̗ieuèl (BécsiK. 183); 1510 k. kessento̗ (Gl.); 1552 [k]eſentyuͤket (Heltai: Dial. G8a); 1560 k. kőssőntyű (GyöngySzt. 2045.); 1574 keoszentywt (SzT. aranykösöntyű a.); 1591 koͤssoͤnchoͤt (NySz.) J: ’nyaklánc, karkötő, csat mint ékszer | Art Schmuck, Halsschmuck; Brosche; usw.’

kesnyő † A: 1395 k. keʒnÿe (BesztSzj. 625.); 1533 kesnyewth (OklSz.) J: ’nyaklánc, karkötő, csat mint ékszer | Halsschmuck; Armband; Brosche’

keseny † A: 1405 k. keſen kete (SchlSzj. 1193.); 1510 k. kessen (Gl.); 1539 kesenÿ, kewssenÿ (Benkő-Eml. 262) J: ’nyaklánc; karkötő; szalagdísz | Halsschmuck; Armband; geschmücktes Band’

Ismeretlen eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A szavak alaktani felépítése nem világos; viszonyukban képzéssel és elvonással is számolni lehet. A kösöntyű és a kesnyő főnevesült folyamatos melléknévi igenévnek látszanak, a feltételezett alapigék azonban nem adatolhatók. A keseny keletkezésmódja tisztázatlan; a melléknévi igenévből való effajta elvonás szokatlan volna.  ∼  Talán idetartozik a (N.) kösönködik ’kapaszkodik, csimpaszkodik; civakodik, veszekedik, perlekedik’  (MTsz.).  ⚠  Az ótörökből való származtatás nem meggyőző.

☞ TESz.; Benkő-Eml. 262; EWUng.