költözik A: 1515 kÿkelteztetee [sz.] (LevT. 2: 2); 1517 kevltevznÿ [sz.] (DomK. 102); 1560/ kuͤltoͤʃʒtete [z-t] [sz.] (Huny. B2b); 1770 koͤltezzék [▽] (NSz.) J: 1 1515 ’más lakóhelyre megy | fortziehen’ # (↑); 2 1519 ’〈vízen〉 átkel | über einen Fluß hinübersetzen’ (JordK. 291); 3 1787 ’〈hangulat, érzelem〉 kialakul, helyet foglal, uralkodóvá válik; 〈hangulat, érzelem〉 átalakul, átváltozik | jmdn überkommen; sich verwandeln 〈Stimmung, Gefühl〉’ (NSz.) Sz: költözködik 1594 kóltózkódjsek [sz.] (MNy. 42: 77)
Származékszó. | ⌂ A →kel¹-ből (ill. a →kel¹ köl ’megy, jár, kijön, eredményez’ változatából). A végződés -z gyakorító képző. A szó belseji t lehet műveltető igeképző vagy mozzanatos képző; vö. →öltözik, változik (→vált) stb. A jelentésváltozáshoz vö. még a kelt (→kel¹) ’felébreszt, kelt’ jelentését.
☞ TESz.; EWUng.→ kel¹