kóstál A: 1842 kóstált (Regélő 1842. dec. 25.: 1221); 1862 kostál (NSz.) J: ’vmennyit ér, vmennyi pénzbe kerül | kosten, wert sein’
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (tr.) costar, (rom.) cǫ́šta [fn-i igenév], (ver.) costàr, – ol. costare: ’ér vmit, kerül vmibe’ [lat. constare, costare ’tartalmaz, magában foglal; fennáll; alapul vmin, vmibe kerül’]. ≋ Megfelelői: ném. kosten; szbhv. koštati; cseh koštovat; stb.: ’vmibe kerül’. ⌂ A szó Magyarországra a vándorkereskedők közvetítésével jutott el. ∼ Idetartozik: (R.) konstál ’fennáll, tényként mutatkozik’ (1791: NSz.), amely a latinra (↑) megy vissza.
☞ TESz.; EWUng.→ konstatíroz