kókler A: 1629 kaukler, kaukljereknek (MNy. 80: 250); 1629 kókler (StSl. 27: 326); 1790 gauklerséggel [sz.] (NSz.); 1892 gókler (Nyr. 21: 199); nyj. kauklér (MTsz.) J: 1 1629 ’vásári mutatványos, komédiás, szemfényvesztő | Gaukler, Taschenspieler’ (↑); 2 1742/ ’másokat szemfényvesztő fogásokkal ámító, magának megnyerő személy | Blender’ (NSz.) Sz: kóklerkedik 1783 kauklerkedés [sz.] (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Gaukler, (R.) gockler, kaukler: ’bűvész, szemfényvesztő, szélhámos, komédiás’ [< ném. gaukeln ’színlel, tettet, megtéveszt, bűvészkedik’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (R.) kaukljer; cseh (R.) koukléř; stb.: ’mutatványos, szemfényvesztő’. ⌂ Az alakváltozatok többszöri átvételre utalnak.
☞ TESz.; EWUng.