kócipor A: 1613 kóczipór [?✐] (NySz.); 1621 Kocipor (Szenczi Molnár: Dict.); 1753 kotzipórnak (NSz.); 1858 k. kóczifer (ItK. 6: 418); 1882 e. kócipor (ÉrtSz.); nyj. kócipër (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1613 ’faragatlan, otromba; semmirekellő, haszontalan | ungeschlacht, derb; nichtsnutzig’ (↑) | ‹fn› 1624 ’durva fráter; semmirekellő alak | Rohling; Nichtsnutz’ (NySz.)
Valószínűleg jövevényszó, de az átadó nyelv ismeretlen. | ⌂ A hangalak alapján bizonyosan átvételről van szó, megfelelője azonban egyik nyelvből sem kimutatható.
☞ TESz.; EWUng.