kímél A: 1476 k. kemellethlen [sz.] (SzabV.); 1528 kÿmelletlen [sz.] (SzékK. 320); 1549/ kimuͤlic vala (HoffgreffÉn. f2b); 1552 kimili (Heltai: Dial. H3a); 1562 kémuͤl (NySz.); 1838 Kimölöm (Tsz.) J: 1 1476 k. ’könyörületesen, óvó, féltő módon bánik vkivel, vmivel | sich erbarmen, Erbarmen haben’ (↑); 2 1495 e. ’tartozkódik, vonakodik vmitől, sajnál vmit megtenni 〈rendszerint rá nézve hátrányos dolgot〉 | sich zurückhalten, scheuen 〈etw zu tun〉’ (GuaryK. 17); 3 1552 ’takarékoskodik vmivel, mértéktartóan használ vmit | mit etw sparen’ (Heltai: Dial. H3a); 4 1552 ’bántódás nélkül megőriz; rongálódástól féltve kezel | behüten; verschonen’ # (Heltai: Dial. E4a); 5 1566 ’gyöngéden, tapintatosan, kellemetlenségtől, fáradozástól mentesítve bánik vkivel | schonen’ # (Heltai: Fab. 23) Sz: kíméletlen 1476 k. ’könyörtelenül, ádázul, rettenetesen, kegyetlenül | grimmig, erbarmungslos 〈als Adv.〉’ (↑); 1590 k. ’pazarló | verschwenderisch’ (NySz.); 1660 ’könyörtelen | erbarmungslos’ (NySz.) | kímélet 1575 kimilet (Heltai: Krón. 16 v.) | kíméletes 1630 Kimélletes ’tartózkodó, mértéktartó, takarékos | zurückhaltend, maßhaltend, sparsam’ (NySz.); 1813–1815 ’tapintatos | taktvoll’ (MNy. 5: 124)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég deverbális vagy denominális -l igeképző. A szó belseji é hangzónyúlás a menyél (→menyül), metél (→met) stb. analógiájára mehetett végbe. A jelentések különböző jelentésszűküléssel keletkezhettek a feltehetőleg eredeti 2. jelentésből. Hasonló jelentésváltozáshoz vö. →sajnál.

☞ TESz.; EWUng.