kérész A: 1570 k. kerez (MNy. 3: 86); 1791 kérész (NSz.); nyj. kilisz (ÚMTsz.) J: 1 1570 k. ’kicsiny, törékeny testű, szárnyas rovar, ill. rovarrend, amelybe a tiszavirág is tartozik | Eintagsfliege’ (↑); 2 1795 k. ’kukac, pondró | Wurm, Made’ (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A szó a nyelvújítás korában került át egy nyelvjárásból a biológiai szaknyelvbe. Az irodalmi nyelvben legtöbbször csak a kérészéletű ’egynapos, mulandó’ (1873: NSz.) összetételben fordul elő; az elnevezés alapja a rovarok rövid – olykor csak órákig tartó – élettartama; vö. még →tiszavirág.
☞ TESz.; EWUng.