kémikus A: 1694 Chymicus (MNy. 79: 126); 1767 Kimikuſoknál (Pápai Páriz–Bod: Dict. Talcum a.); 1784 Chemicus (NSz.); 1796 Chémicus (NSz.); 1798 Kemikusok (NSz.); 1809 Kémikus (NSz.) J: ’vegyész | Chemiker’

kémia A: 1728 Chymian (MNy. 79: 126); 1786 Chemia (NSz.); 1791 Kémiai [sz.] (NSz.); 1794 kemiások [sz.] (NSz.) J: ’vegytan, vegyészet | Chemie’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (h.) chymicus ’kémikus’ | lat.  (k.) chimia ’alkímia’, (h.) chimia, chemia ’kémia’ [? < arab kīmiyā’ ’kémia, alkímia; elixír; bölcsek köve’; vö. még gör. χημεία ’ua.’; az arab és a görög szó közti kapcsolat tisztázatlan].  ≋  Megfelelői: ném. Chemiker, Chemie; or. химик, химия; stb.: ’kémikus’, ’kémia’; vö. még fr. chimie; cseh chimie; stb.: ’kémia’.  ⌂  Az e ~ é-s alakok német hatást mutatnak. – A kémikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.  ∼  Idetartozik: alkimia ’az aranycsinálás tudománya, fekete mágia’  (1835: Tzs.); a ném. Alchimie ’ua.’ latinosított átvétele, amely a névelővel használatos arab al-kīmiyā’ alakra megy vissza.

☞ TESz.; EWUng.