kázus ∆ A: 1577 kazusban [?✐] (EWUng.); 1858 kázus (NSz.) J: 1 1577 ’ügy, eset | Vorkommnis, Vorfall’ (↑); 2 1604 ’nyelvtani eset, ragozási forma | Kasus 〈Grammatik〉’ (Szenczi Molnár: Dict. Homoeoptóton a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. casus ’esés, eset, zuhanás; ragozási eset’ [< lat. cadere ’esik, leesik’]. ≋ Megfelelői: ném. Kasus; fr. cas; stb.: ’esés, eset; jogeset; ragozási eset’. Nyelvészeti műszóként görög minta alapján keletkezett; vö. gör. πτῶσις ’esés, eset; esés, zuhanás; eset, kázus’ < gör. πίπτω ’esik, leesik’. ⌂ A hangzóközi zs-vel való kiejtéséhez, ill. a szóvégi s-hez vö. →bazsalikom, →ámbitus stb.; a szó belseji z-s alakhoz vö. →bazilika stb.
☞ TESz.; EWUng.→ kádencia