kávé A: 1628/ kávét (MNy. 84: 251); 1686 Cafféra (MNy. 64: 91); 1693 kofe (MNy. 79: 249); 1693 kofizunk [sz.] (EWUng.); 1694 káhvéra (MonÍrók. 15: 676); 1709 kaféházban (Nyr. 88: 322); nyj. kávi (ÚMTsz.) J: 1 1628/ ’a kávécserje gyümölcsének magja, kávébab, ill. ebből pörköléssel készült áru | Kaffee 〈Pflanze, Ware〉’ # (↑); 2 1637 ’a megpörkölt, megdarált kávébabból készült, koffeintartalmú ital | Kaffee 〈Getränk〉’ # (Kakuk: CultW. 91)
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. kahve ’kávé’ [újperzsa qahwe ’ua.’ < arab qahwa, (N.) qahwe ’ua.; bor’]. A szó az abesszin Kaffa vidék nevére megy vissza. ≋ Megfelelői: ném. Kaffee; fr. café; stb.: ’kávé’. ⌂ A szóvégi é hangon kívül az oszmán származtatás mellett művelődéstörténeti kritériumok is szólnak; a szó belseji f-es változatok esetleg német hatásra keletkeztek (↑). ∼ Idetartozik: koffein (1882: MagyLex. 10: 335 [ɔ: 435]), ennek alapja a ném. Koffein ’egy fajta alkaloida’.