kápsa ∆ A: 1372 u./ capſayat (JókK. 84); 1787 kápsája (NSz.); 1892 kápsza (Kovács Gy.: LatEl. 62); nyj. kapsza (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’tarisznya, iszák | Ranzen, Mantelsack’ (↑); 2 1669 ’szelence, tok | Büchse, Kapsel’ (NySz.) Sz: kápsál 1838 Kápsálni [sz.] ’kunyerál | betteln 〈für Studenten〉’ (Tsz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. capsa ’tok, tartó; láda, doboz, edény, tartály’ [< lat. capere ’megfog, megragad; bevesz,elfogad; nyer’; stb.]. ≋ Megfelelői: cseh kapsa ’táska, batyu; iszák, tarisznya; zacskó’; szlk. kapsa ’tarisznya, oldaltáska, zacskó’; le. kapsa ’ua.’; stb. ⌂ A szó belseji s a magyarországi latinságban gyökerezik. Az 1. jelentés sajátos jelentésszűkülés eredménye.
☞ TESz.; MNy. 68: 165; EWUng.→ hapták, kábel, kapacitás, kaptár, kassza