kápri A: 1548 kapri (OklSz.); 1790 k. Kápri (Nyr. 85: 212) J: ’egy délszaki növény fonnyasztott bimbója mint fűszer, kapribogyó | Kaper 〈Gewürz〉’
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (mil.) càppero, càpperi [többes szám], càperi [többes szám], (vel.) capper, càpari [többes szám], (tr.) caparo; ’kápribogyó’ [eredetéhez vö. →kaporna]. ≋ Megfelelői: ném. Kaper; fr. câpre; cseh kapary [többes szám]; stb.: ’kapricserje ki nem nyílt bimbója mint fűszer’. ⇒⌂ A magyarba az olasz többes számú alak került át. Az adriai kereskedők által terjedhetett el. ⚠ Németből való származtatása kronológiai és kultúrtörténeti okok miatt kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ kaporna