kánikula A: 1540–1550 canicula (Székely I.: Calendarivm A7a); 1708 Kánikula (Pápai Páriz: Dict. Vēsānus a.); 1856 kányakulában (NSz.) J: 1 1540–1550 ’a nyárnak az a szakasza, amelyet száraz, esőtlen hőség jellemez; hosszan tartó nyári hőség | Sommerhitze’ (↑); 2 [ ~́k] 1798 ’kánikulai időszak, nyárközép | Hundstage’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 280)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. canicula ’a Szíriusz mint a Nagy Kutya csillagkép fő csillaga, amellyel a legnagyobb hőséget hozták összefüggésbe’, tkp. ’kiskutya’ [< lat. canis ’kutya’]. ≋ Megfelelői: fr. canicule; ol. canicola; stb.: ’a Nagy Kutya csillagkép, ill. annak legnagyobb csillaga, a Szíriusz; nyári forróság, nyári hőség’.