kád A: 1395 k. kad (BesztSzj. 552.); 1527 kaad (ÉrdyK. 433); 1587 kald (MNy. 80: 247); 1803 Kadacska [sz.] (NSz.) J: 1 1395 k. ’fából készült, nagy űrtartalmú, felül nyitott edény | Bottich’ (↑); 2 1517 ’fürdőkád | Badewanne’ # (DomK. 288) Sz: kádas 1470 Kadas [szn.] (OklSz.)
Jövevényszó egy szláv, valószínűleg déli szláv nyelvből. | ≡ Blg. (N.) кáда; szbhv. kada, (R.) kad; szln. kad; – szlk. kad'a, (N.) käď, kiaď; or. (R.) кадь; stb.: ’dézsa, tartály; vályú, kád’ [< gör. κάδιον ’kis fazék, edényke; vödör; korsó; kancsó’]. Forrása: héber kad ’favödör’. ≋ Megfelelői: lat. cadus ’cserépkorsó’.
☞ MNy. 36: 230; Kniezsa: SzlJsz. 238; TESz.; EWUng.→ káca, kádár¹