kába A: 1512 k. kaba (WeszprK. 143) J: 1 1512 k. ’bolond; ostoba | närrisch; töricht, dumm’ (↑); 2 1577 k. ’kábult; kótyagos | betäubt; beduselt’ (NyIrK. 25: 174); 3 1940 ’kerge 〈juh〉 | drehkrank’ (ÚMTsz.)

kábít A: 1519 meg kabeytom (CornK. 359); 1616 kábitani [sz.] (NySz.) J: 1 [ma főleg el~] 1519 ’elbódít | betäuben’ # (↑); 2 [gyakran igekötővel] 1616 ’elbutít | dumm machen’ (↑)

kábul A: 1519 k. meg kabultac (DebrK. 340) J: 1 [ma főleg el~] 1519 k. ’elbutul | dumm werden’ # (↑); 2 [ma el~] 1774 ’kábulttá tesz, elbódít | betäubt werden’ # (Szily: NyÚSz.)

A szócsalád egy bizonytalan eredetű tőből származik, esetleg onomatopoetikus eredetű, tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A kába származékszó fiktív tőből, az -a (folyamatos) melléknévi igenévképzővel; vö. csusza, →hulla stb. A kábít és a kábul vagy származékszavak a kába szóból műveltető, ill. visszaható igeképzővel, vagy közvetlen a fiktív tőből keletkeztek párhuzamosan a kába szóval. A jelentéséhez vö. →csábít; a két szócsalád között etimológiai összefüggés is fennállhat.

☞ EtSz. csába a.; MNy. 62: 153; TESz.; Benkő: FiktI. 97; EWUng.→ csábít, kámpicsorodik