szócikk megosztása

juszt A: 1865 just (Babos: KözhSzt.); 1871 juszt (NSz.) J: ’〈dacolás, makacs ellenszegülés nyomatékos kifejezésére〉 azért is!; azért sem! | eben, gerade 〈als Ausdruck der eigensinnigen Unfügsamkeit〉’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném.  (R.) just ’éppen’, just nicht ’csak azért sem’ [< lat. juste ’joggal, kellő, megfelelő’].  ∼  Idetartoznak: (N.) jusztég, jusztér ’éppen’  (ÚMTsz.), ezek fokozó partikulával kiegészítettek.

☞ TESz.; EWUng.→ juss