jotta ∆ A: 1416 u./² iota (MünchK. 21ra); 1759 jotával (NSz.); 1796 jottát (NSz.); 1856/ jótát (NSz.); 1865 i-óta (Babos: KözhSzt. 328) J: 1 1416 u./² ’ez mint a kicsinység, jelentéktelenség jelképe | geringe Sache, Kleinigkeit’ (↑); 2 1771 ’a görög ábécé ι, І betűjének elnevezése | griechischer Buchstabe ι, І; ungarischer Buchstabe j’ (NSz.) Sz: jottista 1805 jottisták ’a nyelvújítás korában a helyesírásban a szóelemzés elveit valló személy | die mit j beginnenden Suffixe aufgrund der morphologischen Analyse mit j schreibende Person’ (NSz.) | jottányi 1871 jottányi (MUjs. 1871. jún. 20.: [3]); 1937/ jottányit ’igen csekély, kevés | ganz wenig’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. iota ’a görög ábécé ι, I betűjének megnevezése’, (e.), (h.) iota, jota ’csekélység, apróság’ [< gör. ἰῶτα ’a görög ábécé ι, I betűjének megnevezése’ < héber yōdh ’egy fajta j hang betűjének megnevezése a héber ábécében’]. A jelentésösszefüggés azon alapszik, hogy a betű csupán egy függőleges vonalból áll.  ≋  Megfelelői: ném. Jota; fr. iota; stb.: ’ióta’. – Főként a tagadás számazékában jottányi fordul elő, vö. ném. (um) kein Jota nachgeben; fr. il de cède pas d’un iota; stb.: ’makacsul tartózkodik egy döntésnél’.

☞ TESz.; EWUng.