jóga A: 1842 yoga (ProtestEIL. 1842. júl. 21.: 187); 1895 Joga (PallasLex.); 1942 jóga (Bánhidi: Sportny.) J: ’a szellemi koncentrálásnak Indiában kifejlődött gyakorlata, amely a testen elnyert teljes uralom révén kívánja felszabadítani a lelket | Joga’ Sz: jógázik 1958 jógázik (Eckhardt: MFrSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Joga; ang. yoga; fr. yoga; stb.: ’jóga’. Forrása: óind yugá-m ’járom iga (amelyben a test mintegy fegyelmezve van)’. Az angolból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba német és angol közvetítéssel került.
☞ TESz.; EWUng.→ iga